Ősz
"Minden arany már, a Napsugár is,
mely ontotta kincsét egész Nyáron át
nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon ,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel
érkezik egy hűvös hajnalon,
s mig fázósan bújunk össze a csípős esőben,
a Föld készül. Mereng új Tavaszon..."
Őszi takaró
Az ősz piros, sárga barna
takarót borított a tájra,
itt ott néhány gesztenye
lett barna mintája.
Gondoltam, felemelem picit
megnézem mi bújt el alatta,
s mit látok? Ott didereg
nyári nap apraja és nagyja.
takarót borított a tájra,
itt ott néhány gesztenye
lett barna mintája.
Gondoltam, felemelem picit
megnézem mi bújt el alatta,
s mit látok? Ott didereg
nyári nap apraja és nagyja.
Bebújt alá melegedni
tengernyi kismadár,
s a daluktól mindig hangos
nyári zöld határ.
Sündisznócskák kuporognak
fázósan alatta,
álmos szemmel, teli hassal
várnak a tavaszra.
tengernyi kismadár,
s a daluktól mindig hangos
nyári zöld határ.
Sündisznócskák kuporognak
fázósan alatta,
álmos szemmel, teli hassal
várnak a tavaszra.
Szénszemű kicsi mókus
néz rám mérgesen,
azt hiszi, hogy mogyoróját
én majd elveszem.
Dehogy veszem! Ne is féljen,
lehajtom inkább a takarót,
s vágyva én is a melegre,
sietek haza az avaron.
néz rám mérgesen,
azt hiszi, hogy mogyoróját
én majd elveszem.
Dehogy veszem! Ne is féljen,
lehajtom inkább a takarót,
s vágyva én is a melegre,
sietek haza az avaron.
Őszi vers
Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.
Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.
Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.
Az ősz ölében
El osont a nyár. Az út-széli fák
sorfalat állnak. Csupasz ág-bogokkal feszülnek az égnek - sóhajt a táj - elmúlásunk szelei kaszálnak. Az erdők öles magányán csillan még gombányi pír, pár zöld moha; s az avarrá hamvadt koronák közt reszket a harmatok mosolya. Varázsos az ősz. Illatos szőnyeget terít a földre halk szavú esők nyomán, kápráztat még nyár-meleg reményeket - ám telet dajkál hűs ölén a holdsugár. | ||
2 megjegyzés:
Szép a kökény fotód,tetszik :)
Köszönöm szépen Helena!
https://picasaweb.google.com/lh/myphotos
Ha szeretnél még kirándulni velem:)
Megjegyzés küldése