Állatkáim

 Nagyon szeretem az állatokat ! Főleg a kutyákat ,végtelen örömet szereznek nekem!

 Különféle  állatkám volt már , néha olyan volt az udvarom ,kertem ,mint Noé bárkája. Sajnos különböző szomorú okokból  már csak kevés maradt : két kutyusom , egy papagájom és az  aranyhalak kint a tóban. Rengeteg különféle madárka az udvarom látogatója, amiket nagy örömmel vendégelek meg ,hogy énekükkel és szépségükkel hálálják meg a gondoskodásomat .

„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!”

”Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat.                                  
Ne röstelled, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez,mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz."            

   

 "Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.”

 

Az Állatok Világnapját 1931 óta ünneplik világszerte, hazánkban csak 1991-ben terjedt el a hagyomány. A jeles nap egybeesik Assisi Szent Ferenc halálévfordulójával, ugyanis ő az állatok védőszentje. A XIII. században élő szent többek között arról vált híressé, hogy az embereket a természettel való harmonikus együttélésre buzdította. Nagyon szerette az állatokat, az egyik legenda szerint prédikált a madaraknak.

" Kutyahűség

Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.

Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.

Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett rájuk fel,
míg felettük tiszta volt az ég.

Így szolgálta a családot boldogan,
ám de lassan öregecske lett.
Nem kellett az elnyűtt kutyus ezután,
neki senki nem füttyentgetett.

Hálás szemét hiába is emelte,
a gazdira farkcsóválva várt.
Hiába is volt boldog és önfeledt,
most az egyszer nagyon pórul járt.

Kitették jaj, őt egy sötét éjszakán,
az égen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megláthassa valaki,
hogy ha odafenn a hold ragyog.

Sok fényt hozott ő a szívekbe,
de mély sötétségbe kergették.
Magányosan, félőn kóborol,
búsan tekint egyre szerteszét.

Hátha jön majd szembe egy jó lélek,
kinek lenne újra hű barát.
Vele vannak még az emlékek,
bú és remény hajt egy jó kutyát...

Jó emberek fogadjátok be az ebet!
oly messze van még neki a vég...
És bár mondjuk öregecske, meglehet,
de szolgálni hűen tudna még!

Lesz majd benne sok-sok örömöd,
amikor a család hazatér.
Mert ő igaz szeretettel vár majd rád,
ez a kutya nagyon sokat ér!

Fogadj hát be egy kivert kutyát,
boldogabb lesz, hidd el életed.
Fark csóválva néz rád, - Jó gazdim,
örökké a hű ebed leszek! "