"Nyújtózik a hóvirág Nap kergeti a telet. Hancúroznak friss szelek. Nyelvecskéjével a fű tavaszt kóstol -jóízű! Bimbót bont a barka már. A hóvirág? Ő sem vár. Hosszú volt a tél nagyon. Jót nyújtózik a napon."
Nagyon szeretem az állatokat ! Főleg a kutyákat ,végtelen örömet szereznek nekem!
Különféle állatkám volt már , néha olyan volt az udvarom ,kertem ,mint Noé bárkája. Sajnos különböző szomorú okokból már csak kevés maradt : két kutyusom , egy papagájom és az aranyhalak kint a tóban. Rengeteg különféle madárka az udvarom látogatója, amiket nagy örömmel vendégelek meg ,hogy énekükkel és szépségükkel hálálják meg a gondoskodásomat .
„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi
faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy
kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi
ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után
vesztenénk el őket!”
”Ne szégyelld te azt, hogy szereted az állatokat.
Ne röstelled, ha egy kutya közelebb van a lelkedhez,mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz."
"Bárcsak megértenék az emberek, hogy az állatok ugyanolyan kiszolgáltatottak, s ugyanúgy függenek tőlünk, mint a gyerekek; ezt a gyámságot ránk ruházták.”
Az Állatok Világnapját 1931 óta ünneplik világszerte, hazánkban csak
1991-ben terjedt el a hagyomány. A jeles nap egybeesik Assisi Szent
Ferenc halálévfordulójával, ugyanis ő az állatok védőszentje. A XIII.
században élő szent többek között arról vált híressé, hogy az embereket a
természettel való harmonikus együttélésre buzdította. Nagyon szerette
az állatokat, az egyik legenda szerint prédikált a madaraknak.
" Kutyahűség
Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.
Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.
Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett rájuk fel,
míg felettük tiszta volt az ég.
Így szolgálta a családot boldogan,
ám de lassan öregecske lett.
Nem kellett az elnyűtt kutyus ezután,
neki senki nem füttyentgetett.
Hálás szemét hiába is emelte,
a gazdira farkcsóválva várt.
Hiába is volt boldog és önfeledt,
most az egyszer nagyon pórul járt.
Kitették jaj, őt egy sötét éjszakán,
az égen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megláthassa valaki,
hogy ha odafenn a hold ragyog.
Sok fényt hozott ő a szívekbe,
de mély sötétségbe kergették.
Magányosan, félőn kóborol,
búsan tekint egyre szerteszét.
Hátha jön majd szembe egy jó lélek,
kinek lenne újra hű barát.
Vele vannak még az emlékek,
bú és remény hajt egy jó kutyát...
Jó emberek fogadjátok be az ebet!
oly messze van még neki a vég...
És bár mondjuk öregecske, meglehet,
de szolgálni hűen tudna még!
Lesz majd benne sok-sok örömöd,
amikor a család hazatér.
Mert ő igaz szeretettel vár majd rád,
ez a kutya nagyon sokat ér!
Fogadj hát be egy kivert kutyát,
boldogabb lesz, hidd el életed.
Fark csóválva néz rád, - Jó gazdim,
örökké a hű ebed leszek!
"
Nagyon szeretem a tengert ,a kristály tiszta kék vizet, azokat a hatalmas hullámokat , a sós levegőt ! Az apályt és dagályt , a sok szép kagylót ,csigát és a sok tengeri élőlényt. Sok szép emlék fűz hozzájuk :)
"Egyszer majd meghalsz. Nem élsz örökké. Ahogyan egyetlen ember és
egyetlen dolog sem. Semmi sem halhatatlan. Ám e világon egyedül mi
tudjuk, hogy ez így van. És ez hatalmas ajándék: az emberi értelem
ajándéka. Mivel csak nekünk van olyasmink, amiről tudjuk, hogy el kell
vesztenünk, és készek is vagyunk elveszíteni. Ami a legnagyobb terhünk
és legnagyobb kincsünk: hogy az emberi létünk nem végtelen. Változik és
elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán. "
" Ha az ember szívét összehasonlítod a tengerrel, akkor a
víz lenne a mozdulatlan. Ha jellemezném a hullámokat, amelyek a
felszínt verdesik, azok képviselnék az élvezetet, vagy még inkább a
haragot. Nem. Ezek a szavak túl sekélyesek a tengernek. Ha tudni szeretnéd, mi van a tenger mélyén, nyisd ki a szemed a mozdulatlanság belsejében, és haladj folyamatos rúgásokkal a tengerfenék felé. Amit tudni akarsz, hogy milyen személy is vagy valójában, még ha a mélység végeláthatatlan is.."
"Mindenki
a maga szemszögéből nézve ítéli meg a többi embert. A dolgokkal sem
vagyunk másképpen. Ahány ember, annyifélének látja a fákat vagy a tengert. Nincs két olyan festő, aki egyformának ábrázolná például a St. Loo-i kikötőt."
"A tenger
végtelen szabadságával szemben nem az a lényeg, hogy hajód legyen,
hanem hogy legyen hová menned, legyen egy álom, egy kikötő, amiért
érdemes átkelned azon a rengeteg vízen."
Ha a linkre kattintasz eljutsz az albumomba ahol a tengerről készült fotóimat is láthatod.
Ki ne szeretné Hofi Gézát ! Nagyon sokat nevettem én is a humorán. Nagyon sajnálom ,hogy már nincs köztünk!
Rá emlékezni mindig jó! Mosolyt csal még most is az arcokra ! Ő volt a legnagyobb ! Örök legenda marad!
1936-2002
Pár idézet tőle :
A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...
– A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
– Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
– Művész úr, régen láttam!
– Ja, régen én is.
Anyósom fekszik az ágyon:
– ...Jaaaaj. ...Meghalok... Egy pók mászik a plafonon...
– Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!
– What is this kerek?
– Zsömle, te barom!
Aztán jött a roham ám...
Mentem is az ágy alá.
Találkoztam két kacsával...
Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, ...aztán tele lett az is...
- Józsi bácsai, a disznó mennyit fog fialni?...
- Mennyi a terv, elvtárs?
− 14!
Malac jön ki a disznóból. Disznó pedig a kocsmából.
...ott ültek velem szemben Cenzék... Cenzné, meg az ura... Cenzúra.
Sam-sem, sam-sem, nincs egy vasam sem!
Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is... (A
diliházas jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe
telepedett le a Honfoglaláskor.)
Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a
harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem
lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?
– Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az Istenit neki! Ez itt a hírek, nem pedig a kívánságműsor! Mit gondol ki maga?
Anyós: Én a Danubius rádió hallgatója vagyok..
Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.
Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. ...hátha odaadja a perselyt.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:
A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.
Gyereked lábán mikor lesz új cipő:
Majd ha a tanácselnök fia rálép.
Nyugodj meg, annak lesz!
Az már tud lopni - csalni - hazudni
De ilyen, ami most van! Te, mi ez a pánik?
Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?
Hát ilyet!
Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!
Tudod ezek miért lopnak?: Hagyománytiszteletből.
Mi az: 30 kiló és legel?
Holnaptól Te!
Magyarországra miért jön a pápa?
Feladja az utolsó kenetet.
Az országnak nem most lett rossz!
Neeem.
Most vették észre!!!
A kapitalistáknak most rossz, nálunk meg azért nem jó...
Amikor a kapitalistáknak jó volt, az miért nem tudott begyűrűzni?
Én vagyok a magyar szocializmus!
Mi van, Gizi, szebbet vártál?
Aranyapám, ez van!
- Apukád partizán volt?
- Nem, de már intézik.
Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!
Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!
Etessétek anyátokat!
Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család...
A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin
ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában
ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad.
Te, 'sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem,
úgy tériszonyom van. – S'allú'? – Úgy meg fulladok. – S'ódarrú'? – Úgy
meg nem látom a tévét.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott
húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. –
S'te, mit csináltál? – Há' rizst.
Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.
Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát.
Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen
lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe.
Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!...
Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem...
Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér,
te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat!
– Mikor? Melyiket? – Mikor melyiket!
Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! ...izé halló lányt.
Super channel, Sky channel, felejtsen el...
Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)
– Megismer?
Mire az eladó:
– Nem.
Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Most itt vannak az IFOR erők. Ez a "Tavaris, konyec". Végre elmentek, erre most, jól van, itt az új segg.
Super, wow, ooh! Te, a magyar ember ilyen: nem találja a helyét, ha nem szaros a szája. Hát, ez valami borzasztó.
Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok, képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.
Sovány, már megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.
Mire jó a kerekes kút?
Oda lehet tolni, ahol víz van.
Oszd be, szívem, oszd be! Hát, ne félj, elértünk a sarokig, púder jött belőle már.
Jaj! De magasan vagyok! Csak nem ez az életszínvonal?!
Az életszínvonal olyan mint a léghajó. Ha azt akarod, hogy
emelkedjen, ki kell belőle dobálni mindent, és amikor a legmagasabban
vagy akkor jössz rá hogy nem maradt semmid. Többit számold ki!
Tésztafeszítő kisiparos. - Lángossütő.
Megfordultam. (Velem az utca is.)
- Hofi elvtárs! Aztán jól viselkedjen...
Mondja már bunkókám. Csak így egymást közt. Ha szabad kérdeznem,
miből telik magának akkora üres telekre, itt? (feje tetejére mutat)
...kedvemet elvették a bunkók, úgyhogy... Jól hallotta, igen. Bunkót
mondtam. Az egy szép, nagy magyar réteg. A franc egye meg őket! Annyian
vannak már, mint a nyű! És egyszerűen a bunkóknál miért nincs
létszámstop?! Hát nem? Hát még mennyi kell még belőlük?
Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: Kivinni őket
árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a
gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így szépen! Ez lenne a
nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körülérné, amennyi alapanyag
van hozzá.
Nem egy ilyen hülye palánta, tehát nem egy ilyen magyar tarka nagy barom. Nem. Jövőnk záloga. … Dögöljek meg, ha kiváltom.
A tipikus tévénéző, a rossz értelemben vett tévénéző leül a láda elé
így, amerre világit arra ül. Aztán vagy tévéműsor, vagy villám, mit a
franc tudja.
